Követendő példa vagy?

Akár vezető, akár beosztott, ahogy végzed a munkádat arra felfigyelnek az emberek. Ez nyilvánvaló. Belegondoltál-e már abba, hogy ez igaz az életed más területeire is? A családod, a gyermekeid, a barátaid, vagy felnéznek rád, vagy nem. Csak rajtad áll vagy bukik a dolog. Senki sem születik előre meghatározott úttal, még az uralkodók sem...

Úgy vélem mindenki arra hivatott az életben hogy nagy dolgokat tegyen. Még egy csecsemőben sincs gyűlölet, sem irigység, viszont a tanulás iránti vágy, az új dolgok megismerése már kezdettől ott buzog bennünk. 

Ezt a lányomtól tanultam meg a hónapok során ahogy megismerkedtünk. Annyi minden lehet belőle, csak rajta áll, hogy hogyan és miként használja ki az élet adta lehetőségeket. Ez természetesen rád is vonatkozik kedves olvasó, függetlenül a jelen helyzetedtől. 

Pusztán szeretném megvilágítani neked a dolgokat kicsit más szemszögből. 

Tegyük fel, hogy alkalmazottként dolgozol. Keményen húzod az igát, nap, mint nap. Azonban, ahogy a megváltó óra jelzi a munkaidő végét, abban a pillanatban uccu neki, már hagyod is el a céget mely rabigába hajt... 

Vagy? Maradsz mondjuk még pár percet és elmosogatod a kávésbögréket? Mit gondolsz a vezetőid melyik hozzáállást fogják jutalmazni? Kit fognak választani előléptetéskor?

Fordítsuk meg a dolgot...

Te egy vállalat vezetője vagy, naponta tárgyalsz komoly helyzeteket felvállalsz. Keményen dolgozol hogy menjen a szekér, és ki tudd fizetni az alkalmazottak bérét. A munkaidő végét jelző órával másodpercre pontosan az alkalmazottjaid a szélrózsa minden irányában szélednek szét.

 Pillanatokon belül kiürül az iroda, pedig még lenne tennivaló. Mit gondolsz? Ha "hegyi beszédet" tartasz nekik másnap a célokról, és az el nem végzett munkáról, mit reagálnak majd?

Vajon megbecsülnek e mint vezető akkor ha többször használod a "Köszönöm-öt"? 

Követni fognak tűzön vízen át ha nem csak a munkájukkal de velük, mint emberekkel is törődsz?

Munkám során, nap mint nap megélem, hogy embertársaim elfelejtik honnan indultunk. Azt, hogy elsődlegesen mindannyian, legyünk akár vezetők, akár munkavállalók egyetemlegesen emberek vagyunk. 

S bizony emberi mivoltunk után jöhet csak minden más vállalásunk. Létezésünk alapköve emberi mivoltunk, s csak ezt követően vagyunk szakemberek, vezetők vagy egy-egy terület specialistái. Rohanó világunkban van egy közös feladatunk, amelyben erősíthetjük egymást: 

"Embernek maradni.".